Snowboard: szélmalomharc a havon

Több szempontból sincs egyszerű helyzetben a Magyar Snowboard Szövetség, amely az egyik fő feladatául az utánpótlásbázis növelését tűzte ki célul.

Eseménydús időszak a mostani a magyar snowboardosoknak: február nyolcadikán, már a milánói-cortinai téli olimpia kezdete után tudta meg a snowboardos Brunner Blanca, hogy visszalépések miatt a magyar csapat 16. tagjaként kvalifikálta magát az ötkarikás eseményre. Brunner (aki a cross-szakágban végül a 32. helyen zárt) ezzel az olimpiák történetének második magyar hódeszkás indulója lett, 2022-ben Kozuback Kamilla volt az első a sorban.

Február ettől függetlenül is izgalmasan alakult, emlékezzünk csak a Mátrában megrendezett versenydömpingre, amiről a honlapunkon is beszámoltunk: a hónap végén összesen nyolc snowboardversenyt rendeztek a Mátraszentistváni Síparkban, ahol sok fiatal is felcsatolt.

Ezeken a viadalokon is megmutatkozott, bőven van olyan utánpótláskorú sportoló, akinek a szívét a hódeszkázás rabolta el. A kérdés azonban felmerül:

Mennyit fejlődött a sportág az utóbbi évtizedekben? Erre a hazai szövetség főtitkáránál, Harmat Rózsánál érdeklődtünk, aki maga is eredményes hódeszkás, 17-szeres magyar bajnok, aki nemzetközi szinten is megmutatta magát korábban.

„A 2000-es évek elején inkább közösségi alapokra épült, és önszerveződő volt a snowboardos társadalom. Voltak idősebb, tapasztaltabb versenyzők, általában ők karolták fel a feltörekvő fiatalokat, akikkel aztán együtt lehetett elutazni eseményekre. Teljesen más körülmények voltak akkoriban a maihoz képest, ebben az időszakban nőtt fel tulajdonképpen a sportág itthon. Ehhez képest ma már teljesen más a felállás, a mai gyerekeknek a szövetség mindent megszervez, ilyen tekintetben sokkal könnyebb lett a fiatalok dolga  – mondja a honlapunknak Harmat. – Nehéz mérni a pontos bázisunkat. Az utánpótlásból nagyjából húsz fő az, aki stabilan, rendszeresen vesz részt nemzetközi versenyeken, az egész szezont azzal töltik, hogy az edzőtáborok mellett szerepeljenek az eseményeken. Hatvan-nyolcvan főből áll az a csoport, amely a hazai versenyeinken elindul. Azt érezzük szövetségi szinten, hogy

Rétegsportról beszélünk, de ha nem figyelünk, könnyen még inkább lecsökkenhet a létszám, amit értelemszerűen nem szeretnénk, miközben sok mindennel kell küzdenünk. Nevezhetjük ezt szélmalomharcnak is, de ha belegondolunk, kevés hazai pályán lehet rendesen gyakorolni, aki komolyan tervez, mindenképpen külföldre kell járnia, ami már önmagában is megterhelő pénzügyileg, miközben alapjáraton sem olcsó sportról beszélünk a felszerelés miatt. És akkor a pályadíjakról, belépőkről még nem is beszéltünk… Ami pozitívum, hogy jó pár műanyagpályás iskola van Magyarországon, ahol síelni és hódeszkázni is meg lehet tanulni.”

A hátráltató tényezőkkel azonban igyekszik felvenni a kesztyűt a sportág és a hazai szövetség.

hiszen ezen és a Magyar Diáksport Szövetségen keresztül nagyjából ötezer iskola tizenötezer tanárjához juthatunk el, akik aztán tovább népszerűsíthetik, mutathatják be a sportágunkat a fiataloknak. Ha ezt rendszeresség tudnánk tenni, remek bázisépítő lehetőség lenne. Abban bízom, hogy két-három éven belül masszív növekedés zajlik majd, de nincsenek hiú ábrándjaink, tudjuk, hogy sosem lesznek olyan számaink, mint mondjuk az úszásnak vagy az atlétikának. A Diáksportfesztivál programjában is részt veszünk, a havas sportok első Európa-kupájával kötöttük össze – ha már Budapest szívébe egy ilyen volumenű nemzetközi rendezvényt behoztunk. Ezen kívül elindítottuk a pedagógus-továbbképzésünket is, ami nem feltétlenül csak a tesitanárokat érinti: a páralkalmas képzésen megtanítjuk a snowboard-alapismereteket, hogy ha egy iskolai táborban vannak hódeszkások, a pedagógus velük is tudjon foglalkozni. A visszajelzések eddig pozitívak, ahogyan az iskolai snowboard-felszereléshez kapcsolódó támogatás, amivel abban igyekszünk segíteni, hogy az emlegetett sítáborok idejére rendkívül kedvezményes áron bérelhessenek felszerelést a gyerekek.”

A már említett mátrai versenydömping során a diákolimpiát is megrendezték, a szövetségi beszámoló szerint 56 iskolából több mint 140 nevezés érkezett, a gyerekek két szakágban, több korcsoportban, egyéni és vegyescsapat-versenyben is bizonyíthattak. Az érmeket Brunner Blanca adta át, aki nem sokkal korábban még a milánói-cortinai téli olimpián képviselte Magyarországot.

A kezdeményezés alapján kijelenthetjük, a magyar snowboardnak fontosak a klasszisai, Brunner és Kozuback mellett hazánk első világkupagyőztesét, Gyarmati Pankát is idesorolhatjuk.

„Bízunk benne, hogy az olimpiai részvétel segíti a népszerűsítést. A kvalifikáció azonban egy dolog, mellette az a szerencsés, ha az adott versenyzőnk

részt tud venni különböző projektekben, eseményeken, ahogyan Blanca tette nemrég.”

(Kiemelt képünk forrása: Magyar Snowboard Szövetség)